Chapter 5

Az előző részhez nagyon kevés komment érkezett. :(
Ezzel a résszel már nem akartam szombatig várni, mert egyébként addig vártam volna.
Mondjuk, nem szabad panaszkodnom, mostanában nem megy túl jól az írás (nem mintha máskor annyira jól menne...).
Nagyon nagy örömet szereznétek azzal, hogyha tetszik, akkor nem csak tetszikelnétek, hanem komiznátok is. ♥
Ez is elég uncsi lett, és szörnyen is írok... de hosszú. Jó olvasást. xx

*Másnap reggel*

Ma kivételesen boldogan ébredtem. A nap sütött, a madarak csicseregtek, és a hőfok is kedvezett a londoni lakosoknak. Beálltam a zuhanyrózsa alá, és váltózuhanyt alkalmaztam, ami igazán felfrissített. Beszárítottam a hajam, majd felkötöttem egy szoros copfba. Felvettem a futóruhámat, ami egy fekete Adidas térdnadrágból és egy fehér szintén Adidas trikóból állt. Ráérősen a kezembe vettem a telefonomat, és felhívtam Destiny-t. Ő már természetesen tud a fiúknál eltöltött időről, de a tegnapi napról még nem.
- Sziaaa - köszöntöttem boldogan.
- Sziaaa - köszöntött nem túl boldogan, leginkább ásítva.
- Kapd össze magad, mert futni megyünk. Hogy ki legyél segítve: zuhany, mosakodás, öltözés, reggeli. Ami azt jelenti, hogy háromnegyed óra múlva legyél itt - járkáltam. Na jó, szerintem nem csak én szoktam ide-oda mászkálni telefonálás közben.
- Ajjj, neeee - nyöszörgött, és melléképzeltem a meggyötört arcát is. Idilli pillanat lehetett.
- Akarsz lapos hasat, és feszes combokat? 
- Persze! - élénkült fel egyből a hangja.
- Akkor tedd azt, amit mondtam. Háromnegyed óra múlva nálunk - mondtam, és kinyomtam. Héé, ez rímel. Tam-tam. Te jó ég, mennyi agysejtet veszíthettem az elmúlt 1 évben?!...
Leszaladtam a földszintre, ahol már tárt karokkal várt Hailey. 
- Hilary! Hol voltál egy és fél napig? - érdeklődött, mivel tegnap későn értek haza anyával, és ő már korán aludt, csak anyuval tudtam beszélni.
- A One Direction-nél - mosolyogtam az öt éves kishúgomra.
- Ők azok akik a beautiful-t éneklik?
- Igen, ők - válaszoltam fülig érő mosollyal, és bekapcsoltam a telefonomon a What Makes You Beautiful-t, mivel tudom, hogy nagyon szereti.
Mikor meghallotta, felcsillant a szeme, és énekelni kezdett Liam-mel együtt. Imádom azt a kis vékony, gyerekes hangját. Elképesztően aranyos volt. Mikor vége lett, megkért, hogy csináljak neki reggelit. 
- Kitalálom. Gyümölcssaláta? - kuncogtam. 
- Ühüm! - ugrándozott. 
Elkészítettem mindhármunknak (anyára is gondoltam), és elfogyasztottuk, amikor is anya jött elő a szobájából.
- Jó reggelt - húzta mosolyra a száját.
- Neked is - válaszoltunk kórusban. 
- Jó étvágyat - raktam ki az asztalra a reggeliét. 
- Duplán köszönöm.
- Szívesen, bármikor. 
Felmentem fogat mosni, de közben a telefonomból üzenetjelző hang hallatszott. 

Hogy vagy? :)xx

A feladó pedig... Dobpergést... Harry! Azonnal, de röviden válaszoltam.

Köszi, egész jól, te? :)

Harry: Köszi, én is... Rohanok próbára, majd beszélünk. xx

Én: Oké. :) xx

Jól esett, hogy gondolt rám. Igaz, hogy ez egy elég kis dolog, de apró örömök. Mindeközben elfelejtettem fogat mosni, ezért most következett. Pont, mikor végeztem, meghallottam a csengőt. Gyorsan a zsebembe csúsztattam a telefonomat meg némi pénzt, és ajtót nyitottam. 

- Szia - mondtuk egymásnak egyszerre, és megöleltük egymást. 
- Akkor indulhatunk?
- Persze - válaszolta fitten (?).
- Maximum 3 óra múlva jövök, futni mentem, sziasztok - kiáltottam be a házba, majd becsuktam az ajtót, kívülről.
- Lesétálunk a partra, és ott elkezdünk futni, oké? - néztem Des-re, aki egyből egy beleegyező választ adott. 
- Nos? Mi történt tegnap? - húzogatta a szemöldökét.
- Semmi... - vontam meg a vállam. - Csak elkísértem a kórházba. Ott pedig megállapították, hogy nagy baj van a kezével, én meg kiakadtam, hogy miattam történt az egész... Aztán megnyugtatott, ráadásul holnap ismét kísérem az orvoshoz - meséltem neki, ő pedig csillogó szemekkel folyamatosan bólogatott. 
- Ésésésés... történt valami?
- Megölelt. Ennyi - mosolyogtam a kissé felpörgött lányra. 
- Ó. Oké - higgadt le. Egy másodpercre. - Amúgy milyen velük lenni? Kedvesek? Mit csináltatok reggel? Mi volt? 
- Nagyon jó, jó fejek és viccesek... Igen, nagyon kedvesek és rendesek. Paul jött be üvöltve, majd mikor rájött, hogy mi történt, lenyugodott. Arra meg mit válaszoljak, hogy mi volt? Egyébként a One Thing-et játszottam el nekik - adtam választ a kérdészuhatagra, miközben azon gondolkodtam, hogy mikor megyünk vissza az orvoshoz.
- Értem - torpant meg, mivel odaértünk a helyre, ahol futni szándékoztunk. 
- Szóval, kapcsolj be egy pörgős zenét, és fussunk - mondtam el a tervemet. 
- Okidoki - ezek a szavak... öt évesnek érzem magam a közelében. :) (nem bírtam ki, hogy ne tegyem oda azt az aprócska mosolygó smiley-t, bocsássatok meg :D)
Bekapcsolta az Up All Night-ot, és pár másodperc helyben futás után megindultunk, mint az őrültek. A lapos hasért mindent...
Fél óra múlva még valamennyire bírtam, de a sprint már nem ment. Pontosan ezért, közös megegyezés alapján elfutottunk egy fagyizóig, és fagyiztunk egyet. Én a szokásosat választottam; a barack-sárgadinnye párosítást, míg Destiny egy újfajta, különleges ízt próbált ki, az avokádót, szintén sárgadinnyével. 
- Csajos este? - vetettem fel az ötletemet.
- Benne vagyok - mondta nagy lelkesedéssel.
Éppen a standtól sétáltunk ki, miután megettük a fagylaltunkat,  amikor megpillantottam egy fekete Range Rover-t, amiben egy göndör hajú srácot véltem felfedezni.
- Hé, gyere - hívtam magammal Des-t.
Halkan odalopakodtam az autóhoz, és bekopogtattam az üvegen, amíg ő pakolászott az anyósülésen levő táskában. Odakapta a fejét, de mi már lehajoltunk. Mikor visszafordult, akkor elismételtük ugyan ezt. Mérgesen fordult vissza, mire én megsajnáltam, és amikor kopogtattam, akkor már nem hajoltam le, hanem beintegettem az ablakon. Az arckifejezése átváltott mérgesről boldogra, és lehúzta az ablakot. 
- Szia - köszönt, először csak nekem. Ekkor feltűnt Des is. - Szia - villantotta meg a hollywoodi vigyorát Harry. A lány meg sem tudott szólalni, csak akkor, amikor meglöktem a könyökömmel.
- Szia-a-a - üdvözölte remegő hangon. Haz derült egyet a szégyenlős Des-en.
- Hogy hívnak?
- Öhm... Destiny Crawford vagyok - motyogta még mindig a boldogságtól szétvetetten (van ilyen kifejezés? xd).
- Szép neved van - kacsintott rá Harry, már csak heccből is. Barátnőm pedig, természetesen majdnem összeesett. - Haza vigyelek benneteket?
- Öhm... - néztem kérdőn Destiny-re, de ő még mindig csak óriási szemekkel bámult maga elé, viszont amikor belekönyököltem az oldalába, hajlandó volt megszólalni.
- H-ha szeretnéd...
- Üljetek be - vigyorgott, amitől meglátszódtak a gödröcskéi.
A hazafelé vezető úton az idegbajos csajszi ellazult, és beszélgetett a kevésbé idegbajos sráccal. Szép pár lennének. 
- Amúgy, mit csináltatok a város kellős közepén? - pillantott rám (mivel én ültem az anyósülésen), majd újra visszavezette a tekintetét az útra.
- Futottunk és fagyiztunk.
- Mi elől futottatok? - ráncolta össze a szemöldökét, miközben bevett egy éles kanyart.
- Helyesbítek. Nem valami elől, hanem valamiért.
- És pontosan miért is? - nevette el magát kínosan.
- A lapos hasért - néztem rá amolyan "hogyhogy nem tudtad?" tekintettel. Már én sem vagyok szégyenlős, átmentünk mindketten haveri stílusba. 
- Hm. Értem. 
Bő két perc múlva a házunk elé értünk. 
- Hil - hívott oda magához. Gyorsan odaszóltam Des-nek, hogy menjen be, majd megyek, de előtte elköszönt a cicakedvelőtől (na jó, nem akarom annyiszor leírni azt, hogy Harry, vagy a beceneveit :D). - Holnap találkozunk - villantotta meg fogsorát, és közelebb lépett hozzám.
- Jó. Majd megbeszéljük, hogy mikor.
Egy öleléssel elbúcsúztunk egymástól. Jól esett. Nem, nem azért, mert tetszik (azért rosszul se néz ki...), vagy mert szerelmes vagyok belé. Egyszerűen már túl sok ideje nem ölelt meg senki, Hailey-n és rajta kívül. Amíg ő beült az autóba, addig én lassan lépkedtem be a kapun. Még egy utolsót intettünk egymásnak, és bementem a házba, ahol anyut és Des-t láttam beszélgetni. 
- Szia anya, Des, gyere, felmegyünk - rángattam magammal az emeletre. Lehuppantunk a pihe-puha ágyamra, és bekapcsoltam a tévét. 
- Mit nézzünk? - kérdeztem.
- Meséééét - nyújtotta el a végét.
- Azon belül?
- Hm... - gondolkodott - Susie és Tekergő! - találta ki ragyogó szemekkel.
- Jó, akkor le megyek megkeresni, mert csak a húgomnak vannak ilyen meséi - vihogtam, aztán lespuriztam.
- Anya, hol van a Susie meg az a kutya?
- Felső polc, második oszlop, harmadik - mondta, fel sem nézve a laptop-ból. Úgy tűnik, hogy igencsak egy stílusa van a testvéremmel. Kétségtelenül (ahogy Des mondaná) öribarik lennének.
Felvittem a lemezt egy tál pattogatott kukorica társaságában, és arra készültem, hogy megnézzük a filmet, de a drága barátnőm a telefonomat bújta. 
- Hé, hé, hé.... Te nem is szóltál arról, hogy SMS-eztél Mr. Tökéletes-sel? - vont kérdőre.
- Kellett volna? Csak megkérdezte, hogy hogy vagyok.
- Ja, télleg'. Tök jó a hátlapod - kocogtatta meg.
- Köszi. 
Nem hiszem el, hogy ilyen hamar megbékélt azzal a ténnyel, hogy nem mondtam el neki egy kis apróságot. Mi ketten azt az elvet valljuk, hogy mindent elmondunk egymásnak, ami fiúkkal kapcsolatos. Most az egyszer megszegetem, csoda, hogy nem akart egyből felakasztatni. Hahahaa.
- Ja, amúgy van új üzid! 
- Dobd ide.
Hiba volt ezt mondani, ugyanis ő komolyan dobta. Szerencsére semmi baja nem lett, szóval megnéztem, hogy ki keresett. Valami Styles nevezetű volt, micsoda döbbenet... Minden esetre én eléggé feldobódtam az egysoros üzenetétől.

Jóéjt szépség :)<3 xx


Komit légyszi, ha tetszik. ♥
A kritikákkal tudok javítani, szóval írjátok meg, ha valamit elrontottam, vagy nem tetszik! Köszönöm.♥