Chapter 7

Sziasztok! Végre, tavaaaaasz! Hosszú idő után, de visszatértem, és tátátááá itt az új rész! :)
Bocsi, de ez most igencsak gyenge lett. Ha tetszik, akkor kérlek, komizzatok, hogy tudjam, mi a véleményetek! xx

Az esőtől csúszós úton lassan mentünk a fekete autóval. Az ablakon keresztül néztem a londoni fiatalok forgatagát. Gyanítom, hogy éppen szórakozni indultak, mert (már) nagy hanggal szaladgáltak ide-oda. Néhány épületből színes fények szűrődtek, és hangos zene hallatszott ki. Az ég már beszürkült, és csak a Hold, meg a villanyoszlopok világítottak. A levegő tiszta és friss volt.
- Biztos elmenjünk? Elég sápadt vagy - mondta Harry, miközben megállt a piros lámpánál. Bevallom, nem éreztem magam valami fényesen. Minden héten egyszer megörvendezhetek a fejfájásnak. Hurrá.
- Hát, mostmár ne forduljunk vissza, menjünk, ha nagyon rossz lesz a helyzet, akkor fogok egy taxit, és haza megyek - varázsoltam halvány mosolyt az arcomra. 
A piros narancssárgára, majd pedig zöldre váltott, és elindultunk. 5-10 perc múlva a Funky Buddha elé értünk, ahol már javában folyt a buli. Leparkoltunk, és udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. Óvatosan kiszálltam, de abban a pillanatban el is veszítettem az egyensúlyomat, és minden érzékszervem feladta a szolgálatot...

*Harry szemszöge*

A kórházban ülök egy lánnyal a karjaim között. Az orvos azt mondta, hogy megvizsgálja, és hazavihetem. Szóltam már az anyukájának is, aki megkért, hogy ne hagyjam egyedül Hilary-t, mert nincs otthon. Fogalmam sincs, hogy mi történhetett, de nagyon aggódtam érte. 
Az orvos megérkezett, és meg is vizsgálta. Ezt a "kis balesetet" azzal indokolta, hogy nem ivott elegendő folyadékot, és valamelyik nap nagyon megerőltette magát. De az is okozhatta, hogy felgyorsult a szívverése. Kérdéses, hogy éppen melyik történt. 
Ahogy Emily (Hil anyukája) megkért, hazavittem Hilary-t, mármint hozzám, és lefektettem a franciaágyam egyik oldalára, majd betakartam. Ahogy néztem az immár egészséges bőrszínnel rendelkező, békésen szuszogó lányt, akaratlanul is elmosolyodtam. Ez nem tartott sokáig, ugyanis eszembe jutott, hogy nem szabad beleszeretnem. Később mélységesen megbánnám, látom előre. De őt hogy lehet nem szeretni? Kedves, vicces, figyelmes... A külsőről ne is beszéljünk. A hosszú barna haja mindig fényes, és dús. Szemei kékek, mint a hupikék törpikék (micsoda hasonlat). Meg minden más. Néha feltámadnak bennem azok a gondolatok, amik azt mondják, hogy nem kellene meggondolatlanul döntenem, de ugyanakkor ott vannak azok is, amik azt mondják, hogy a szívemre kell hallgatnom. A legtöbb esetben persze az utóbbi nyer. De ilyen esetben... Lehetetlen megpróbálni. Illetve, a próbálkozás ilyenkor nem számít. Viszont kockázatos. Csak abban az esetben lehet belekezdeni (a lehetetlenbe), hogyha teljesen biztosak vagyunk az érzésekben. Különben az egész egy nagy csalódássá növi ki magát, és úgy érezzük, hogy az egész életünk pár nap volt. Szó szerint. Csak pár nap, amit semmittevéssel vagy a fájdalom leküzdésével töltöttünk. Alig tudom elhinni azt, ami történik, de ez a kegyetlen igazság, és nem sokáig lehet színlelni. Az utolsó pár hónapban, amik valójában évek, meg kell adni a lehetőséget, és kihasználni azt, ami van.
- Harry - nyöszörgött az eddig alvó lány, ezzel kizökkentve az értelmetlen elmélkedésemből.
- Hm? - néztem rá kedvesen. Ez hiába volt, ugyanis mire válaszolhatott volna, újra álomba szenderült. Úgy gondoltam, hogy hamarosan felkel, így lementem a konyhába, és készítettem neki egy igazán könnyű reggelit. Mivel már szinte reggel van. Pontosabban hajnali hat óra, de ha már úgyis felkel... 
Tehát nekifogtam a gofri készítésnek. Miközben sült, vizet tettem a vízforralóba, teakészítés céljából. A végeredmény, hogy is mondjam... Nem lett rossz. Kívülről legalábbis. Az édes tésztát lekentem nutellával, és raktam mellé néhány epret, a látszat kedvéért. A tea meg nagyon Brit lett. Igazából, fogalmam sincs, hogy ezzel mit akartam kifejezni, a lényeg az, hogy Brit. Angolos. A reggelit egy tálcára száműztem, és egyensúlyozva lépkedtem be a szobába. Ahogy letettem az éjjeliszekrényre, arra lettem figyelmes, hogy Hilary szempillái... Rebegnek. Mintha tudatosan rebegtette volna őket, de látni lehetett rajta, hogy nem volt magánál. Lehet, hogy csak rosszat álmodott. Ez a jóslat azonban két perc múlva hamisnak bizonyult. Nem bírtam ki, ezért simogatni kezdtem a haját. Fürtjei könnyedén siklottak át hosszú ujjaim között. Halvány mosolyra húzódott a szája, ami engem ugyanerre késztetett, és felnyitotta a szemhéját. 
- Tetszik a hajam? - kuncogott.
- Igen. Milyen samponnal mosod? Érdekelne - tettettem, hogy engem ugyan nem érdekel a haja, csak azért néztem, mert azt szeretném, hogy az én hajzuhatagom (ha ki van vasalva, igenis annak lehet nevezni) is úgy nézzen ki.
- Nem versz át, te kis huncut.
- Huncut vagyok? Oké. Akkor az is leszek! - mondtam egy ördögi kacaj kísértében, aminek következtében hangosan kezdett nevetni. Hát, így is lehet rá reagálni.
- Na, de most, hogy ezt lezártuk, megkérdezhetném, hogy miért vagyok egy idegen szobában, azon belül egy idegen fekvőhelyen? 
- Öhm, hát... - be se fejeztem a mondatot, hanem a kezeimet gyorsan az oldalához vezettem, és elkezdtem csikizni. Lassan áttértem a hasára, amire hangos vihogással reagált. 
- Neee, neeeeeee! - tiltakozott kapálózva.
- Megígértem, hogy hunci leszek - tártam szét a karomat, ami hiba volt, ugyanis így könnyen vissza tudta adni a nekem járó büntetést. Hirtelen rámugrott, és csikizni kezdett. Csak annyi volt a baj, hogy nálam ez nem működik. Szomorúan vette tudomásul, hogy ez nem jött össze neki. 
- Ajj - szomorodott el. 
- Hoztam reggelit - mutattam a kis szekrény felé, és egyből felvidult. Mikor a tálcáért nyúlt volna, megállítottam a kezemmel. 
- Nana. Ahhoz, hogy kiérdemeld ezt, még hagynod kell, hogy 2 percig csikizzelek.
- Akkor eszem otthon - dobta be az adu ászt. Pedig én csak le akartam taperolni, cirka két percig... Na jó, Harry, állítsd le a perverz fantáziádat, és koncentrálj a belső szépségre. 
- Jó, akkor edd meg - adtam be a derekam. 
Fél óra múlva már üdén szaladgált ide-oda a galaktikus mintájú legging-es lány. 
- Reggel van, menjünk el valahova - kérlelt. 
- Jó. De még is hova akarsz menni reggel háromnegyed hétkor? 
- Starbucks? Ha már itt nincs kávé... - nézett rám rosszallóan, én pedig azon gondolkodtam, hogy jó ötlet-e koffeint itatni egy olyan lánnyal, aki már eleve is éjjel-nappal pörög. 
- Jó ötlet. Azonban, arról ne feledkezzünk el, hogy az orvos szerint a szívverésed nagyon felgyorsult. 
- Naaa, légyszi - nézett rám kiskutya szemekkel, amik egyszerűen elllllllllenállhatatlanok. Sok 'l' betűvel. 
- Maradjunk itthon - simítottam meg a haját. 
- Jó - adta be a derekát, és felállt, miközben visszaállította a haját az eredeti állapotába. Lassan odasétált a dohányzóasztalon hanyagul fekvő kistáskájához, és kivette belőle a telefonját. A pötyögéséből annyit észleltem, hogy egyszer csak megszólalt az I love it című... dal? Na, annak nagyon nem nevezhető. Végül is, a lényeg az, hogy idétlen rángásba kezdett, ami átalakult tánccá. Már ha az ugrándozás annak nevezhető. Egy pillanatra megállt, amikor észrevette, hogy vigyorogva bámulom. Rosszallóan megrázta a fejét, és így szólt:
- Nade Harry, mondták már neked, hogy illetlenség diszkréten bámulni egy lányt?! - rakta csípőre a kezét, de egy másodperc múlva vissza is vette onnan, és apró kézmozdulatokkal jelezte, hogy menjek. Nem álltam fel, inkább hagytam, hogy ő ráncigáljon fel. Odalépett hozzám, és nyújtotta a kezét. Másodpercekig csak kémleltem, ő pedig elkerekedett szemmel nézett. Egy ideig még várt, de amikor a refrén következett, újra teli torokból üvöltötte, hogy "I don't care I love it!", amíg én fetrengtem a nevetéstől. Ő aztán érti a dolgát; ha kell, elvarázsol, máskor pedig egyszerűen csak jobb kedvre derít. A szám végén fáradtan huppant le mellém a kanapéra. Miközben kifújta magát, kezdetét vette Alicia Keys Girl On Fire című dala (igen, ezt lehet annak nevezni). Hilary lélegzetvétele visszaállt az eredetire, és elkezdett énekelni.

This girl is on fire
This girl is on fire
She's walking on fire
This girl is on fire

Looks like a girl, but she's a flame
So bright, she can burn your eyes
Better look the other way
You can try but you'll never forget her name
She's on top of the world
Hottest of the hottest girls say

Egyszerűen gyönyörű. Gyönyörű ő, a hangja, és egyszerűen... Minden, ami vele kapcsolatos.

Oh, we got our feet on the ground
And we're burning it down
Oh, got our head in the clouds
And we're not coming down

És ekkor... ekkor történt az, amire már a megismerkedésünk óta vágyom. Megcsókoltam.

This girl is on fire
This girl is on fire
She's walking on fire
This girl is on fire

Nehari, ez nagyon gagyi rész lett, igazából azt sem tudtam, hogy mi legyen benne, csak úgy írtam. :D

Ha tetszik, akkor tetszik+komi!! :))